A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés szabályait a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet tartalmazza, amely többek között meghatározza a munkába járás fogalmát, és a munkáltató által kötelezően fizetendő utazási költségtérítés eseteit valamint mértékét.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben az adómentesen adható utazási költségtérítésre vonatkozó előírásokat is ezen kormányrendeletben foglalt szabályok figyelembevételével kell értelmezni. A cikk a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés 2015. augusztus 1-jétől érvényes változásait mutatja be.
|
A munkába járás fogalmának értelmezése
A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint munkába járásnak minősül:
a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
Még több közérdekű cikk itt található: KATTINTS IDE
A teljes cikk itt található:
